Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagy hatalmú boszorkány, 'ki ősöket szolgált évszázadokon át. A boszorkánynak egyszer aztán elege lett és megállapodott, utódai lettek, neve pedig homályba veszett. Az elkapkodott történet lényege, hogy Nova örökölte a felmenője erejét, s nincs sok varázslat mely kifogna rajta. Tehetségben nem szenved hiányt, bár önbizalma sem kevés. Falja az életet, méghozzá nagykanállal habzsol, emellett a Leelandek mellett áll, bár egyedül Inessára hallgat. Az sem zavarja, hogy a több száz éves nő kihasználja és csak játékszernek tekinti. Ő sem tesz másképp, a valamit valamiért elvet követi, méghozzá nagy sikerrel. Megrögzött agglegény típus, de szereti a kényelmet és bizonyos szintig kötődik minden alkalmi nőjéhez. Lassú öregedése kapóra jön a pompás élete felépítésében.

A mi kis ártatlan hasonmásunk kezdi összeszedni magát, bár nem könnyítik meg a helyzetét. Klaus a nyomában volt, de végül beütött a nagy bumm. Vámpírként ébredve már nem volt vesztenivalója, mégsem tudta teljesen feldolgozni a történteket. Eleinte Damonhoz húzott, hiszen minden világossá vált számára, végül mégis Stefan mellett döntött, igaz szerelméhez tért vissza. Ám a bűntudat és a szeretet nagy úr, nem volt képes elszakadni Damontól sem, megpróbált barátként mellette lenni, de a sors nem így akarta. Drága Elena, talán a mártír szerepből sosem fogsz kinőni?

A holt lelkű nőszemélynél nincs bosszúszomjasabb teremtés. Egója az egeket verdesi, de nem alaptalan az önteltség. Alig tette be a lábát Mystic Fallsba, máris csendben figyel, informálódik, s nem utolsósorban adja az ártatlan cafkát. Egyelőre senki nem tudja kicsoda ő, s egy Mikaelsonnal sem találkozott. Mindenki szerencséjére... A nő nem hiába van tele tervekkel, s nem is véletlenül keveredett a városba. Egykoron a hírhedt Mikaelson család egyik tagjának igen közeli ismerőse volt, de a történetük inkább volt dráma, mint boldog vígjáték. Megkínozták, kihasználták, megbecstelenítették, de szerelme nem tett érte semmit, csak egyszerűen elment. Elhagyta őt, ez pedig mindent megváltoztatott. Évszázadok teltek el, de haragja nem lankadt, egyre csak nőtt, de sosem akadt a nyomára az élete elrontójának, egészen a közelmúltig. Eljött az idő, elég erősnek érzi magát a végjátékhoz, de előtte szeretne emlékezetessé tenni minden apró részletet. Jókislány bőrébe bújt egyelőre, de kérdéses meddig tart a szende álarc? Ó ugyan kedvesem, ezt te sem gondoltad komolyan...