Személyiség:Mondhatnám, hogy anyám megnevelt, és ezért lettem olyan, amilyen, ezért lettem udvarias, figyelmes, kedves az emberekkel, jó barát, jó testvér, de... valójában csak az ellenkezőjét tettem annak, amit Kellytől láttam. Nem tetszett, ahogy ő bánt velem, kiskoromtól kezdve keveset láttam, nem volt ott a focimeccseken, az iskolai előadásokon, még a szülői értekezletekre sem ment el. Sokat ivott már akkor, később ez csak még inkább jellemezte. Későn ért haza, mindig egyre később esett be az ajtón, s vagy egy új, ismeretlen pasit rángatott maga után, vagy hulla részegen állított be, olykor vegyítve a kettőt. Nem akartam ilyen lenni, rosszul esett, ahogy velem viselkedett, hogy nem foglalkozott velem, nem volt ott, mikor szükségem lett volna rá, ahogy nővéremre sem fordított kellő figyelmet. Hamar fel kellett nőnöm, éretten gondolkodnom és viselkednem, munkát szereznem, amiből magamat és Vicky-t tartottam el, miután anyánk végleg megpattant. Kezdett elveszni belőlem az élet, nem jártam szórakozni, de nővérem annál inkább élvezte az életet, és ez nem kicsit aggasztott. Mindig is fontosnak tartottam, hogy törődjek a családommal és a barátaimmal, természetes reakció volt, hogy féltettem Vicky-t, de ő egyre inkább úgy viselkedett, mint Kelly, és ez borzasztóan rosszul esett. Fájt, hogy ő is cserben hagy, és az is borzasztóan rosszul esett, hogy nem hálás azért, amiért annyi éven át csak én voltam neki a családja. Ebből következik az, hogy érzelmes vagyok, fontosnak tartom, hogy kinyilvánítsuk, ami a szívünkben, s egyaránt a fejünkben zajlik. Csak így érthetjük meg egymást, enélkül hogyan alakítsunk ki kapcsolatokat? Fontos számomra az őszinteség, és mindennél jobban szeretem, ha nem titkolóznak előttem, s nem vesznek hülyére.
Kiegyensúlyozott, magabiztos fickó voltam, de mára kezd elhagyni az erőm, az életem lassan, de biztosan hullik darabokra, és én kevés vagyok ahhoz, hogy megfékezzem a szilánkok szétszéledését. Csak egy ember vagyok, semmi több, ez pedig rettentően kevés ebben a kisvárosban, ahol a barátaim vámpírokból, vérfarkasokból, boszorkányokból, és vadászokból állnak. Az életem nehéz, ezt határozottan és nyugodtan állíthatom, de azokért a pillanatokért, amik mosolyt csalnak az arcomra, érdemes élni.
Kinézet: Nem vagyok épp az a tipikus álompasi. Leginkább kék szemeim ejtik rabul az ellenkező nemet, de valljuk be, a lányok a rossz fiúkra buknak, így nekem nem volt sok esélyem. Azt szokták hajtogatni, bárcsak olyan pasijuk lenne, aki becsületes, jó, és olyan, mint én, de legtöbbször én csak egy megálló vagyok számukra, mint Elena, és Caroline éltében is. A nagybetűs szerelem a feledés homályába vész, más karjaiba omlanak, nem mintha ez zavarna, talán csak kezdeti stádiumban volt pocsék érzés, viszont már barátként tekintek rájuk. Hajam szőke, amit talán apámtól örököltem - bárki is volt az illető-, arcomra markáns vonások jellemzők, testem nem nevezném kigyúrtnak, de sikerült némi izmot felszednem magamra a focinak, a sok edzésnek, és a kondizásnak köszönhetően, jó formában vagyok, bár bevallom, az utóbbi időben az érdeklődésem lankadt a sportok irányába, már nem járok meccsekre, nem is edzek a csapattal, nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Magasságom nem eget verő, de pont megfelelő, azt hiszem, ilyen téren nem panaszkodhatok. Egyszerű ruhákat szoktam hordani, leginkább sportosan vagy lezseren öltözködöm, tornacipőt, vagy sportcipőt hordok, farmert, esetleg elegánsabb melegítőt, szabadidő cuccokat, pólót, bőrdzsekit, vagy bélelt kabátot, a hidegebb napokon. Kiegészítőket nem igazán aggatok magamra, esetleg egy egyszerű nyakláncot, és természetesen a verbéna karkötőt, amitől soha nem válok meg.