•• H U R R I C A I N - WOLF ••

| Dante O'Connor | Dante ; Hurricain | 1985 ; helye eredetileg ismeretlen. Első emlékeim apró kisgyermekként San Monroehoz kötnek. |

| vérfarkas |

Szülők: fogalmam sincs, de bizonyára meghaltak, szót se érdemelnek. Semmit nem tudok róluk, az árvaházak feljegyzései között sincs adat.

Testvér(ek): kettőt és könnyebbet, a választ lásd itt is eggyel feljebb.



Személyiség: Hogy jellemezzem magam úgy, hogy ne süllyedj el közben? Na, talán egy vagy két példával képes leszek összegezni a dolgokat. Én vagyok a mesékben a gonosz főhős, a mogorva seggarc, az otromba és lelketlen ellenfél, csak az a különbség köztem és az említett példa között, hogy én túlélem. Mindig. A gonosz nem hal meg és jön a vidám apokalipszis. Kedvemre való lenne, szó se róla. Nem nehéz megfejteni a működésemet, csak azt kell hozzá tudni, hogy önző vagyok. Nem is kicsit. Mindent magamért, a kényelmemért és a fölényemért teszek, nincsenek határok. Hízelegni nem szokásom, a negédes beszéd se kenyerem. Jobban áll az erőszak, amit tudok így veszek el, vagy pénzen, abból el vagyok eresztve hála a külön vállalkozásomnak, vagyis a fegyverkereskedelemnek. Már nem űzöm aktívan, de a csapat előtt magam voltam az ördög gépfegyvert osztogatva, mindezt természetesen méltányosan borsos áron. A seregből a mai napig vannak összeköttetéseim, egy vagy két ládányi árut a mai napig akár tíz perc alatt összeszedek.
Itt jönne a jellemzés következő fokozata, de nálam nincs olyan. Ennél csak lejjebb van barátocskám. Az önzőségem mellett rájöhettél az egyedi modorom alapjaira is, de teszek rá egy lapáttal, ha szeretnéd. Nem beszélek sokat, pláne nem feleslegesen. Mocskos pofámért a seregben is utáltak, de éppenséggel tojok rá, ha nem tetszik a véleményem, attól még megkapod. Nem fogok smúzolni veled, felejts el, de ha szerencséd van a jobbik lábammal keltem és nem váglak orrba, ha szembe jössz velem az utcán. Ingerlékeny és indulatos farkas vagyok, a hurrikán nem véletlenül lett a középső nevem. Tombolok és őrjöngök, nem kegyelmezek. Gondolatoknak nincs helye, a tettekkel fejezem ki legjobban magam.
Önszigorom ennek ellenére igenis van, csak másokat nem tolerálok. Többnyire. Egy bezárt helységben jobb ha átkaparod a falat vagy a padlót, mert ha nem tetszik a pofád, én kaparlak át rajta. Tömegben megint máshogy viselkedek, kénytelen vagyok visszafogni magam, de akkor se állok le veled se teázni, se öribarisat játszani. Felejts el, örülj, hogy elvisellek a közelemben. Ha azonban némi tömény kerül a szervezetbe kiszámíthatatlanabb leszek mint általában. A cinikusság minden mennyiségben felsejlik, egyre megy józan vagyok vagy részeg, ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg. Még az is lehet röhögök rajtad. Éppenséggel a hangulatomtól és a helyzettől függ az egész.
Nem vagyok vaskalapos, de szeretem a rendet, a fegyelmet és a tisztaságot a környezetemben. Szigorú napirendet követek, megvan a beosztásom, percre pontosan érkezem és távozom, kifejezetten rühellem, ha valaki egyetlen perccel is túllő a célon és nem tisztel meg a kölcsönösséggel. A központban rá kellett szoktatnom pár jómadarat ennek a fortélynak az elsajátítására, de léteztek még csodák és többnyire nem merészelnek elkésni, ha velem van találkozójuk. És ha már Központ, akkor a tagokkal való bánásmódom további részleteinek kellene itt feltűnnie, de nincs mit mondanom. Megtűröm őket, ők is megtűrnek engem. Kiabálok, ordítok és fenyegetőzök, röhögök és megesik, hogy eleresztem magam a társaságukban. Bízom bennük valamilyen szinten, ez ritka számba megy nálam. Ennyi.

Kinézet: Fekete haj, sötétbarna szemek, némi borosta. Átlagosnak mégse tartanak, már messziről kiszúrják, hogy nem éppen jelentéktelen figura vagyok. A szemeimről annyit, hogy villámokat is képes vagyok szórni velük, ha pedig őrjöngök egész feketének tűnnek.
Magas vagyok, kisportolt, erős csontozatú, megfelelő vázrendszerű ahhoz, hogy arrébb tegyelek az útból. Napi szinten edzek. A programom két óra hajnalban a futásé, további két óra az edzőteremben, hogy rendesen felébredjek. Hetente hétszer, olykor naponta többször is, ennek köszönhetően fitt vagyok, erős és egészséges. Ezt az erőnlétet láthatod rajtam.
Ruhák: izompóló,terepmintás vagy sötét színek, bőrkabát, farmer, esetleg joging.
Tetoválás: egy kelta szimbólum a hátamon, egy háromágú triskelion. Nem saját akaratomból került rám, rám varrták rögtön az első átalakulásom után.




Történetem:
Vérfarkas vagyok. Vadász. Egy harcos. Kiképzőtiszt. Mi kell még? Egy központban élek. Pont. Ennyivel összegezni lehetne az életemet, legalábbis a jelenlegit. Hogy mi történt velem és hogy jutottam el idáig, az köztudott az ismerősök körében. Egy árvaházban kezdődött minden, a San Monroei Apró segítség nevezetű helyen. Akkoriban az egyház vezetése alatt nevelték ki a kölyköket, mondanom sem kell, velem is próbálkoztak. Nem volt eredményes, inkább a visszájára fordult az egész. Amit be kellett volna tartani nem tettem, mindent megkérdőjeleztem, mindennek ellentmondtam. Nem voltam közkedvelt a nővérek köreiben, persze mindig akadt pár elvetemült nőszemély, aki azt hitte az ő vezetésével megtérek majd. Mind ráfázott. Tizennégy éves korom környékén kezdtek el gondolkozni hogyan űzhetnék ki belőlem a gonoszt, aztán mikor felgyújtottam a templom gyóntató fülkéjét rájöttek, hogy a gonosz nem bennem él, hanem én magam vagyok az. Igazság szerint csak egy figyelem és szeretethiányos kölök voltam, szó se volt Sátánizmusról, csak sikeresen rájátszottam a dolgokra, a pláne meg az volt, hogy élveztem más agyát húzni.